A Valyo alakulása óta a csapatban vagyok, és a láthatalan részeket szoktam csinálni: ráírni, kérdezni, meghívni, kitalálni, elmesélni. Feltölt, ha a Duna-parton lehetek, nagyon fontos nekem a természettel való szoros kapcsolat. Folyamatosan a tereket figyelem, hol, milyen érzés lenni: hol jó a csí.
Szeretek a Dunában fürdeni, a parton sétálni és bringázni, leülni dumálni. A kezdetektől szinte minden valyós dologban benne vagyok. Szeretem Budapestet, azt amikor él a város, és szeretek ezekben a dolgokban részt venni, kitalálni új dolgokat és látni, hogy az emberek szeretik. Szeretek tervezni, szervezni, és építeni is.
Eleinte, mint lelkes közönség, random önkéntes, 2016-tól a Fák a Rómain csoport közösségszervezőjeként csatlakoztam a Valyohoz. Jó a Szabihídon hídmesterkedni, lécet festeni a Rómain. De a legfontosabb, hogy közösségek gyűlnek össze és alakítják velünk a Duna-partot.
Zenével, színházzal és mindenféle kulturális események szervezésével segítem az egyesület munkáját. A Valyo Kikötő és a Szabihíd művészeti programjait koordináltam. A Valyo Evezős Szakosztályának jelenleg egyedüli tagjaként igyekszem minden szabadidőmet a Dunán tölteni.
Én vagyok a csapat egyik konstruktőre / tervezője / megvalósítója. Ha valamilyen tényleges beavatkozást tervezünk, akkor jól szokott jönni az építész végzettségem és az asztalos tapasztalataim. A Duna pedig minden évszakban és napszakban lenyűgöz. Ha tehetem vízre szállok.
Az első kacsakő bedobásától kezdve kísérem, merre tekereg a Valyo sodra. Az ellenőrző bizottság tagjaként a szabályos működést segítem.
Építész vagyok. Sok-sok program, tervezés és installáció építés közös élménye köt a Valyo csapatához. Remélem, hogy a jövőben is egyre több játékosan inspiráló felület létrehozásán dolgozhatunk, a Duna és a partjai pedig egyre aktívabb részévé válnak a közösségi életnek!
2011 óta vagyok a Valyo csapat tagja, azóta kisebb nagyobb intenzitással, de főleg a programok szervezésében és lebonyolításában veszek részt. A víz, a víz közelsége mindig is erősen vonzott. Ez a vonzalom hova máshova irányíthatott volna Budapesten, mint a Duna partjaira?
A Valyo kommunikációs munkáit segítem tanácsokkal (abban nagyon jó vagyok) vagy gyakorlati munkával (ahhoz azért bökdösni kell néha, tudomásom szerint ezt a bemutatkozást is utolsónak adom le). Ja, és ezüstérmes lettem a Valyóval még az első közös Regattánkon!
A Valyo totemállata és identitáshordozója vagyok. Az egyesület szakrális rítusai és a Valyo szellemiségének magas szintű képviselete tartozik hozzám. 2013 nyarán sodort a Duna a Valyo !Partra, azóta erősítem a csapatot.
2016-ban kapcsolódtam be a Valyo római-parti munkájába. Demonstrációkkal, figyelemfelhívó akciókkal tiltakoztunk a parti mobilgát ellen. FÁK a Rómain civil csoportunk azóta is aktívan részt vesz a Római megújításában és közösségi életében. Inspirál minden új közös projekt FÁK, EVEZÉS, STRAND a Rómain! GÁT a Nánásin!
Imádom a Dunát és a várost. Víz mellett nőttem fel, így a víz látványa és a vízpart adta lehetőségek kihasználása egyik lételemem. A Valyo munkásságát dokumentálom fotóimmal. Bízom benne, hogy az emberek képeim hatására nem csak gondolkodnak hanem tesznek is azért, hogy egy jobb hely legyen ahol élünk!
A szabadstrand építésekor csatlakoztam. Kedvenceim a kísérletezés, az akciók, hasznos dolgok tervezése és megépítése, meg látni az embereket, ahogy birtokba veszik. Jó lenne, ha a belvárosi Duna partján és vizében nőhetne a biodiverzitás emberekkel meg más élőlényekkel.
2017 nyarán kapcsolódtam be az első Szabihíd szervezésébe és kerültem kapcsolatba a Valyoval. Hamar szívügyemmé vált a projekt, az egész csapat és amit képviselnek. Így lettem a következő két Szabihíd alkalmával is szervező és programkoordinátor. Ez ilyen, szerelem.
A Kikötő volt az első valyós szerelem projekt, amiben benne voltam. Azóta a szervezésben és a misztikus pályázatírásban segítek leginkább, de szívesen festek köztéri bútorokat, falakat, táblákat, bármit, de a legjobb együtt lenni a Duna-parton.
2013 óta a legkülönbözőbb valyós projektekben vettem részt. A város mellett, szinte a Dunában nőttem fel, szóval Budapesten igazán hiányzott a pancsolás, ezen a valyós események mindig enyhítettek. Két éve svédországi tavakra cseréltem a Dunát, de ez még változhat...
A Valyo alakulásának éjszakája óta a szervezet körül sündörgök. Főleg videó dokumentációs feladatokkal segítem a munkát, de lelkesen vakolok, pultozom, vagy szaunát fűtök. Budapesten a legjobb dolog a Duna és bízom benne, hogy a dunai fürdőzés, partjainál piknikezés, biciklizés nemsokára már nem utópia lesz.
A kezdetektől nyomon követtem a Valyót, aztán idővel egyre több program szervezésébe, koordinációjába kapcsolódtam be. Mostanában egy nagyobb víz partjáról drukkolok a csapatnak, de a szívem mindig visszahúz a Dunához!
Voltam programszervező, pultos vagy éppen szauna építő. A Szabihíd lábánál búcsúztam el a Valyotól, azóta Barcelonában élek. A Duna part, a függőágyak, s a Valyo közössége azon kevés dolgok közé tartozik ami hiányzik Budapestről, s amiért még szívesen megyek néha haza.
Még az első Valyo !Parton csatlakoztam pultosként, aztán itt ragadtam. Nem véletlenül, hiszen lehettem már szaunamester, pontozóbíró, evezős, építősegéd, szervező és lelkes önkéntes. A lényeg a helyszín, hiszen a Duna összeköt: várost, országokat, kultúrákat, embereket.
Egy faluból költöztem a fővárosba, ahol szomorúan láttam, hogy az emberek nem értékelik és nem védik meg a betontól a természeti kincseiket. Egy civil mozgalom által kerültem közelebb a Valyohoz, szívesen építgetek, intézkedek és készítek vizuális tartalmakat azért, hogy a Duna mielőbb közös értékké és élménnyé válhasson.
Először a !Parton találkoztam a Valyoval, később pedig már a Szabihíd és a Kikötő lelkes látogatója voltam. Ma már a szervezőcsapat tagjaként veszek részt a jövőbeli projektekben, amihez Budapest szeretetem, közlekedésrajongásom és a közösségbe vetett hitem ad motivációt.