Biztosan megtörtént már veled, hogy szerettél volna lejutni a Duna-partra. Nagy nehezen eljutottál a víz közelébe, de csak álltál az elsuhanó autókra és a zöld jelzésre várva, hogy folytathasd utad a következő zebráig. Mikor azon is átkeltél, egy szalagkorlát mögött kellett egyensúlyozzál, hogy le ne ess a magas rakpartról. Ha ezt az akadályt is sikerrel vetted, végre lemehettél a kopott, rozoga lépcsőn a vízhez.

A fent leírt helyzet súlyos szégyenfolt Budapesten, a városban, amelyre egyébként egyre büszkébbek lehetünk. Évek óta dolgozunk azon, hogy mindenki könnyen megérinthesse a Dunát, mert úgy gondoljuk, a folyó maga a természet, ami mindenkinek egyformán jár. De leginkább éppen a városlakóknak, akik a legtöbb időt töltik itt.

“Ha nem indulunk, fel is oszolhatunk.”

Nem volt kérdés számunkra, hogy részt veszünk a Fővárosi Önkormányzat által kiírt RAK-PARK tervezési pályázaton, ami a fent leírt nehézségek megszüntetését tűzte ki célul. A témában jártas civil szervezetként üdvözöljük a városvezetés ez irányú lépéseit. Régóta szerettük volna megfogalmazni, hogy a pesti belvárosi Duna-parton milyen változásokat látnánk legszívesebben. Erre adott remek keretet ez a pályázat, amelyre társszerzőként olyan fiatal szakembereket hívtunk meg, akiknek így vagy úgy, de szintén közük van a Dunához. Biztosan másképp nyúltunk volna a témához, ha nincsenek a pályázat előírásai, amiket legteljesebb mértékig betartottunk, ugyanakkor előny is volt számunkra, hogy voltak lefektetett elvek, amiket ki kellett töltenünk saját gondolatainkkal.

A Mahart Passnave jóvoltából közvetlen Duna-parti irodában készíthettük el jól átgondolt terveinket, ahol folyamatosan inspirálódtunk egymás munkájából, és bármikor kisétálhattunk megnézni egy-egy kérdéses helyszínt.

Ezeket az alapelveket követtük  a tervezés során:

• fogyasztási kényszer nélküli, ingyenes használhatóság
• az elsődleges használók, az itt élők, de a látogatók számára is teljes élmény nyújt
• szabadidős funkciók előnyben részesítése a közlekedési/gazdasági célú infrastruktúrához képest
• minden korosztály számára vonzó
• érinthető a Duna vize
• folyóparti identitás kialakítása
• az év minden napján használható: téli/nyári funkciók, magas/alacsony vízállás
• közlekedési prioritási sorrend: gyalogos – közösségi – kerékpáros – egyéni- és motorizált közlekedés
• a teljes tervezési szakasz végigsétálható
• érzékeny beavatkozások a világörökségi területen
• a város legvonzóbb szabadidős területének kialakítása
• átláthatóság, biztonság
• költséghatékony üzemeltetés, folyamatos bevételi forrás
• zöldfelület-növelés
• az úszóművek minden esetben az adott partszakaszon hiányzó funkciót látnak el
  

Hogyan képzeljük mi a Duna-partot?

A Széchenyi téren a lehető legnagyobb zöldfelületet hoztuk létre, amely zavartalan forgalom biztosítása mellett kialakítható. Az új, minden irányból könnyen megközelíthető térre interaktív részeket, vízjátékot terveztünk, és széles lépcsővel egybenyitottuk a vízparton lévő parkokkal, amelyeket a fejlesztést követően teljes egészében megtartottunk. A vízen úszó vendéglátóhelyekkel egészítettük ki a Főváros Duna-parti Fő tereként definiált teret.

A Belgrád rakparton is hasonlóan jártunk el. Kutatásaink szerint a vízpartra érkezők elsősorban a természetet keresik, ezért hoztuk létre számukra a 8000 négyzetméteres új, a Károlyi kert méreteivel megegyező rekreációs közparkot. A park három szinten helyezkedik el, három sétánnyal. Az új, természetes anyagokból kialakított, árvízbiztos közparkban 400 méter hosszúságban közvetlenül érinthető a víz.

A Nemzetközi Hajóállomásnak új helyszínt kerestünk, és megtaláltuk a lehető legjobb területet, ami a múltban és jelenleg is a hajózás egyik központja Budapesten. A Vigadó tér elé tervezett, lebegő vízparti kilátóteraszként is működő épületet úgy terveztük meg, hogy azt sose öntse el az árvíz. Így vízállástól függetlenül, egész évben csodálhatjátok majd róla a Duna, a Gellért-hegy és a Budai Vár, vagy éppen a gyönyörű Vigadó épületének látványát. Az emeleti irodasor, a panoráma-kávézó és étterem alatt szervezett buszok szállíthatják az itt kikötő Vigadó tér – Várkert Bazár révjárat, a városi, régiós és a nemzetközi hajójáratok utasait is. Az állomásról tudjuk, hogy megosztó lehet, de szerintünk szükség van egy ilyen épületre Budapesten.

Szállodahajókat csak a vízparti szállodák előtt és a magas, nem lépcsős partoknál tudunk elképzelni, hogy a nagyméretű hajók ne takarják el a városlakók és a többi turista elől a túlsó part látványát. Úszóstégeken további köztereket, kisebb hajóállomásokat és vendéglátó egységeket helyeztünk el – mindenhol éppen azt a funkciót, ami a kapcsolódó partszakaszról hiányozik. Megoldottuk a Március 15-e tér vízkapcsolat-problémáját is: az itt kialakított, könnyed kilátóterasz remek folytatása a jó hangulatú, de eddig a víztől elzárt térnek.

A közlekedési rend áttervezése kapcsán mindenhol szem előtt tartottuk, hogy az utak áteresztőképessége ne csökkenjen, és ahol lehet, a városból gyalog mindenki közvetlenül kiérhessen a partra. A parton összefüggő gyalogos sétányt és a rakparti autóút két oldalán kerékpársávokat alakítottunk ki, ezzel megoldottuk, hogy az eltérő használati módok egyidejűleg, egymás zavarása nélkül lehessenek jelen.

A tervezésben részt vettek:
Ámon Gergely, vízépítési tervező
Falussy Bence, látványtervező
Hudák Melinda, közlekedésmérnök
Lohász Cili, lakossági felmérés
Nagy Péter, építész
Papp Szilvia, tájépítész
Kerekes Kata, grafikus
Őrfi József, építész
Sára Dániel, építőmérnök
Szczuka Levente, település tervező
Szerdahelyi Németh Klára, településtervező
Torma Dániel Attila, közlekedéstervező
Tömör Miklós, koordinátor
Varga Dávid, építész
Varga-Kiss Blanka, tájépítész
Varga Tibor, tájépítész